Mit tanultam a startupunk elbukásából? – a CEWi-ről

Egyre többen írják meg, hogy mit tanultak meg az első startupjuk elbukásából, én sem szeretnék kimaradni, ha már ennyi évet töltöttem vele.

Miről szólt a startup?

CEWi: Control Everything with Identification, bár később ez a feloldás nem takarta teljesen a projektet.

A CEWi egy… mit egy, AZ IoT / smarthome platform, ami egyszerűvé tette a fejlesztőknek, hogy okos termékeket készítsenek, és megengedte az átlag felhasználóknak hogy különböző gyártóktól származó otthoni eszközeiket is egy appon belül kezeljék, sőt interakcióba léptessék egymással.

Mikor hagytuk abba?

4 év után. A nagyobb siker folyamatosan elmaradt, és ha ez évekig történik, akkor az erősen demotiváló, és rontja a munkamorált. Főleg ha mindenki ezért tolja, és nem a fizuért, mert az nincs. A végén előjött egy erős csapaton belüli ellentét is. Ezeken kívül már nem volt annyira új a termék, mint amilyennek tűnt az elején, elkezdtek hasonlók a piacra lépni, így az újdonság ereje is csökkent. Eljött hát az idő, amikor azt mondtuk, hogy bár nagyon szeretjük, de el kell engednünk.

Miket tanultunk, amiket a következő startupnál kamatoztatunk?

Rengeteget, ez biztos. A főbb dolgok pontokba szedve jönnek, ezek legtöbbje alap startup hiba.

A lean szemlélet

Eric Ries: Lean Startup című könyvét sajnos túl későn olvastam el. A lean lényege, hogy minél gyorsabban járd be az alkotás-mérés-tapasztalás visszacsatolási hurkot, szóval ha kitalálsz valamit, azt minél gyorsabban teszteld a valós felhasználóidon, gyűjts tőlük visszacsatolást, majd ezek alapján dolgozz tovább. Egy ilyen periódust ajánlott néhány hétre, 1-2 hónapra összehúzni.

Na, nekünk az első másfél évre sikerült. A következő kör már jobb volt, 1 évvel. Elkövettük a startupok alapvetői hibáját, vakul hittünk a termékben, másokra keveset hallgatva, pedig mondogatták ők, hogy mi a baj vele, de ez nem tört át a rózsaszín ködön. Azóta minden ötletemmel kapcsolatban igyekszem minél kritikusabb lenni úgy, hogy közben ugyanazzal a lelkesedéssel próbálom előrébb tolni, csak már nem a falnak. Ez egy nehéz, paradox szituáció, edződni kell hozzá, de tanulható.

A termék számít, nem az egód. A termék pedig akkor lesz jó, ha visszacsatolásokkal építesz.

A folyamatos fejlődés fontossága

Az ember hajlamos sokszor azt hinni, hogy tudja, hogyan kell megcsinálni valamit, ezért nem néz utána dolgoknak, hanem neki esik izomból. Ez általában nem jó megoldás, akkor sem, ha jártas vagy egy területen, de akkor meg pláne, ha még sose csináltál olyat. Mindig érdemes utána nézni, hogy jelenleg mi történik a világban egy adott témával kapcsolatban, milyen új fejlesztések jöttek ki, amikkel könnyíteni tudod a saját munkád, milyen buktatókat érdemes elkerülni, stb. 

2 fontosabb elemet emelnék ki, ami nekünk meghatározó volt:

Az egyik az Indiegogo kampányunk volt, amit szépen elrontottunk/elrontottam. Akár még sikeres is lehetett volna, ha előtte mélyebben beleásom magam a közösségi finanszírozás rejtelmeibe. De minek az, értek én ehhez! Mert hát ez csak annyi, hogy van egy jó ötletünk, felrakjuk videóval, dől a lé, nem? Nem. 🙂

A másik, hogy kevés már meglévő technológiát használtunk, legtöbb mindent saját magunk fejlesztettük. Ez rengeteg időt elvitt, és még jobban lassította a lean ciklust. Ha többet tanultunk volna a világban lévő megoldásokról – közvetlenül IoT-s rendszerekről, de akár csak kapcsolódó megoldásokról -, gyorsabbak lehettünk volna, sok buktatót kerülhettünk volna el.

A jó csapat verbuválása

Egy startup sikerének nyilván alapvető feltétele a jó csapat, ezt már tudtam az elején is. Azt viszont nem, hogy ilyenre hogyan teszek szert.

A különböző szakterületekre viszonylag könnyen találtam embereket, de csak később jöttem rá, hogy ez kevés. Nem elég, ha az adott ember el tudja végezni a feladatokat, mivel nem biztos, hogy el is fogja. Ha valakiben nincs meg az a lelkesedés, hogy esténként egyetem után, hétvégente áldozzon a saját idejéből valamire, amiért az összes kompenzációja egyelőre egy álom, jövőbeli siker lehetősége, akkor nehéz lesz vele, és egy idő után elválnak útjaitok. A kérdés, hogy addig mennyit veszít a startupod. Ez szerintem minden olyan embernél fontos, akit még nem alkalmazottként veszel fel.

Nehéz előre látni, hogy kiben mennyire él ez, mert az első hetekben mindenki lelkes, de ez is egy tanulandó képesség.

A legjobb emberekre van szükséged, akik átérzik az álmaidat.

De egy jó csapat sem hozza a világmegváltást, ha te nem vezeted jól. Biztos, hogy ebben is sokat hibáztam, és hiába volt meg valakiben a fenti varázs, ha azt sikerült gyengítenem. Összeszedettnek, határozottnak kell lenned, és a te lelkesedésed soha nem lankadhat. Ez talán nem is arról szól, hogy a feladatokat hogy osztod ki, mint egy “átlagos” munkahelyen, sokkal inkább arról, hogy el tudod e érni, hogy ugyanannyira érezzék a varázst, mint te, másrészt meg tudod-e teremteni a megfelelő környezetet a munkájukhoz a lehetőségeidhez képest. Ha jó az alapító csapat, akkor mindenki megtalálja, hogy mit csináljon, de neked mutatnod kell az utat és néha nehéz döntéseket meghozni.

Neked kell a legkeményebben dolgozni, nehéz döntéseket meghozni, motiválni, és az utat mutatni.

Átvergődni az akadályokon

Ugye van ez a startup álom a rózsaszín felhőkkel, hogy tiéd a legjobb ötlet a világon, innentől dől a siker.
Ez a valóságban nyilván nem így működik, aki a sikerért csinálja, annak általában nem megy. Bár a rózsaszín felhőket nem szabad hazavágni, csak figyelni kell, mikor engeded ki őket.
Rengeteg akadályt kell leküzdeni közben, amik folyamatosan rugdossák a motivációdat, aminek mélyebbről kell jönnie, mint a sikerre vágyás.

Amikor nem működik, amit csináltál. Amikor senkit nem érdekel, amit csináltál, és kezdheted elölről. Amikor ez egymás után sokszor megtörténik. Amikor a befektetők sorra hajtanak el. Amikor nem sikerül a crowdfunding kampányod.
Ilyenkor elkezded megérteni azokat a közhelyeket, amik hangulatos képre paint-elődve terjednek Facebook-on, de mindig idegesített, mert úgyis csak bullshit.
Nem azok, érdemes belőlük párat kinyomtatni és a szekrényed arcodhoz legközelebb eső pontjára ragasztani, szükséged lesz rá. Ahogy a barátaidra, lelkesítő barátnőre, szülőkre is. Bár velük csak lelkizz, ne validálj.

Ne félj

Bár egyértelműnek tűnik, a valóságban mégsem megy mindig egyszerűen. Ne félj segítséget kérni, ne félj a felhasználóktól, se a mumustól. Csak tökösen – de megfontoltan – haladj előre.

Mi lesz ezután?

Engem eléggé megviselt, amikor kimondtam, hogy vége. Egy időre le is álltam a világmegváltással, kellett egy kis idő, hogy feltöltődjek, de azóta belefogtam valami újba, mert ezzel nem lehet leállni. Ha jobb hellyé akarod tenni a világot, úgyis mindig újra kezded valahogy. Néhány volt csapattaggal azóta is együtt dolgozom, néhányukkal pedig remélem, fogok még. 🙂

Bár mindenki a saját hibáiból tanul leginkább, remélem sikerült spórolnom egy kis időt azoknak, akik startuppolásra adják a fejüket.

Hajrá, make the world a better place!

Ha tetszett a cikk, akkor kövess Facebook-on is!